Sió Kupa

Ki tudná megmondani, hogy bármely sportágban létezik-e az országban még egy olyan sorozatverseny, amelyet évente – megszakítás nélkül – negyvenkilencszer rendeztek meg? Ha lenne is ilyen, akkor ritkaságszámba menne, mint a fehér holló. De nincs, legalább is a hazai élvonal szintjén egészen biztos.
Hogyan is volt az első?

Az 1959-ben NB II-be jutott szekszárdi női csapat körül kialakult egy szimpatizáns csoport, mely javarészt barátokból, ismerősökből állt. Őket elsősorban a kosárlabdázás szeretet fűzte egy csokorba. Aktivitásuknak köszönhetően több nemzetközi, válogatott mérkőzés helyszínéül választotta az MKOSZ Szekszárdot, torna rendezésére azonban csak 1970 kora őszén vállalkoztak Szabó Ödön edző ötlete folytán.

Aktualitást a Szekszárdi Vasas Sportkör alapításának negyedszázados évfordulója szolgáltatott. A város párt és állami vezetése egy emberként állt az ügy mellé így a tizenhét fős szervező bizottság nyitott kapukat döngetett az anyagiak megteremtését illetően a vállalatigazgatók, a szövetkezeti elnökök körében.

Az izgalmakkal teli készülődés, munkálkodás meghozta a gyümölcsét. A Garay János Gimnázium udvarán, a bitumenes pályán zajló esemény a sportág varázslatos, sokáig emlékezetes ünnepévé vált. Felsőfokon beszéltek róla az emberek, jó ideig. A résztvevők a Tapolcanka (jugoszláv), Pruszkov (lengyel), AH 1860 Hágen (NSZK-beli) és a Szekszárdi Vasas gondoskodtak a hírverésről. A Backa Tapolya – Znicz Pruszkov mérkőzéssel vette kezdetét a torna, amikor Szittya Imre játékvezető a középkörben feldobta a labdát.

Csak kevesen hitték, hogy egy nagyszerű hagyomány teremtődik ott, akkor. A siker aktivitást indukált, arról szó sem esett, van-e szükség rá évente a szezonok előtt. A hamar népszerűvé vált Sió Kupa vonzotta a hazai élcsapatokat és külföldi clubokat.

A 70-es években a csehszlovák, bolgár, jugoszláv csapatok tanúsítottak átlagon felüli érdeklődést iránta, 1975-ben az NB I-essé vált Szekszárdi Vasas meghívásának egyre többen tettek eleget. 1978-tól Szekszárdi Dózsa SE vette át a szakosztály működtetését. Apparátusa mindent megtett a hagyomány ápolásáért, a régi kapcsolatok fenntartásáért, újabbak létrehozásáért. A 80-as esztendőkben már szabad volt nyugat felé is tekinteni. A jugoszláv, bolgár, NDK-beli együttesek mellett megjelentek a nyugatnémet, török, ausztrál és belga partnerek is. A rendszerváltozást követően bővültek a lehetőségek, ellátogatott – „nyugatra” – néhány orosz klubcsapat is. Továbbra is szívesen jöttek az osztrákok, a törökök – az orvos egyetemisták mellett több club is – a belgák és németek. Sőt! 1996-ban egy amerikai egyetemi együttes is eleget tett az invitálásnak. Az új évezredben a jugoszláv utódállamok, oroszok, románok, szlovákok körében népszerű a torna.

Természetesen – értékelve a színvonalat – a magyar élcsapatok szinte mindegyike tiszteletét tette már a megyeszékhelyen. A külföldi clubokkal kezdetben kölcsönösségi alapon jöttek létre a találkozók. Ezek tornarészvételekben, edzőtáborozásokban öltöttek testet a vendégnap – mint elszámolási egység figyelembevételével. A mindenkori sportvezetés presztízskérdésként kezelte a Sió Kupát. A versenyek helyszínét a sportág növekvő igényeinek megfelelően választotta meg. A Garay Gimnázium udvaráról a Zrínyi utcai általános iskola csarnokába, onnan a Szekszárd Városi Sportcsarnokba költözött az esemény.

Gondosan ügyelt és ügyel a résztvevők elszállásolására, étkeztetésére, a csapatok, játékosok ellátására, díjazására. A kupák, serlegek, emléktárgyak, érmék szolgáljanak örök emlékül a Szekszárdon töltött napokra. 1982 óta a torna kapcsán műsorfüzetet jelentettek meg köszöntőkkel, védnökökkel, a résztvevő együttesek fényképeivel egyéb aktuális szakmai tartalommal és hirdetésekkel.

Az ünnepélyes megnyitók és eredményhirdetések tükrözték az érdeklődést a közönség, a város és megye vezetői részéről, kultúrműsorok, bemutatók is színesítették számtalan esetben a programokat. Szekszárd tanácselnökei, később polgármesterei fogadásokon szívesen mutatták be a várost a külföldi delegációk vezetőinek, egyesületi elnököknek, tisztségviselőknek, neves élvonalbeli játékvezetőknek és vendégeknek. A társas összejövetelek a magyaros vendéglátást reprezentálták, messze vidékekre repítették a szekszárdi bor jó hírét.

A Sió Kupák jó szolgálatot tettek a testvérvárosi kapcsolatok ápolásának, hozzásegítettek a partnervárosi viszonyok kialakításához. Erre élő példa a belga Waregem esete. A nagyszerű versenysorozat értékei kézzelfoghatóak, jelentősége a club illetve résztvevők szempontjából rendkívüli, mással nem helyettesíthető. Egy-egy kupaverseny nagymértékben hozzájárul a kosárlabda népszerűsítéséhez. A tornák segítik a résztvevő csapatok felkészülését a különböző országok nemzeti bajnokságainak küzdelemsorozataira. A szakmai tapasztalatgyűjtésre pompás lehetőséget biztosítanak az edzőknek, szakembereknek. A kapcsolatépítés, kapcsolatápolás eszközeként jól funkcionálnak. Számtalan példa támasztja alá ezen állítást. A sportcsemegére éhes közönség egy-egy csapat illetve kiemelkedően tehetséges játékos teljesítményt életközelből konstatálhatja, emléktárába illesztheti.